A minap beálltam a mosóba a kútnál. Hirtelen jött az ötlet, nem voltak várakozók, gondoltam, hamar végzek. Ha már ott voltam, kértem a viaszos kezelést is, egyszer halunk meg.

Tényleg hamar végzett a gép, nagy büszkén hazamentem.

Kicsit később kimentem az erkélyre és lenéztam a kocsira a parkolóban.

Nem hittem a szememnek, a kocsi kiütéses lett, mintha bárányhimlős lenne! Persze leesett, hogy a mosóban nem szárította meg rendesen a gép, nekem kellett volna áttörölni egy ronggyal, még nedvesen. Na, ez elmaradt, ezért az a viasz cseppesen száradt meg rajta.

Jobban végig kellett volna gondolnom ezt a dolgot, ott kellett volna „lennem” a szituban. De csak csináltam, mosattam, hazamentem és egyet se gondoltam az egésszel.

Mennyi mindent csinálunk így, ugye? Nem is gondoljuk végig csak csináljuk, talán még közben se figyelünk oda rendesen. Aztán alapvető dolgokat felejtünk el.

Utazáskor hagytál már otthon telefontöltőt? Törülközőt?
Kérdezted már a párodtól aggódva, hogy elzárta-e a gázt?
Amikor a reptéren derül ki, hogy otthon maradt az útlevél?

Hoppá.

Ugye ismerős?

Mindannyian jártunk már ebben a cipőben.

És van az a típus, aki mindenhez listát ír.
Őt szokás kinevetni, ugratják, mutogatnak a háta mögött.

Az már más kérdés, hogy nála mindig van telefontöltő, amit kölcsön lehet kérni.
Ő mindig elzárja a gázt és leviszi a szemetet utazás előtt.
Nála nem csak ott van az útlevél, de a beszállókártyája is kéznél van…

Mi a titka?